Gyakran találkozok olyan párokkal, ahol az egyik fél a párja rossz szokásairól, viselkedéséről, káros szenvedélyeiről panaszkodik, és hogy nem akar megváltozni. Ezekben a történetekben gyakran elhangzik, hogy Ö mindent megtett, hogy a másik megváltozzon:
-
szépen kérte;
-
ordibált vele;
-
hisztizett;
-
vagy akár tettlegességig is fajult a dolog…
Tulajdonképpen arról volt mindig szó, hogy a másik változzon meg! Gyakran el is hangzik ezen párok szájából, hogy „Változz meg, vagy elhagylak!” fenyegetés. Több ilyen esetben, amikor engem, mint párkapcsolati szakértőt megkeresnek, már úgy jönnek, hogy a kapcsolatuk teljesen romokban hever, amit ezen rossz szokásokra, szenvedélybetegségükre vezet vissza az egyik fél.
Az az igazság, ha a „bűnös fél” a megismerkedéskor még nem volt ilyen viselkedésű, akkor majdnem minden esetben jóval hamarabb kezdett megromlani a kapcsolatuk, mint ahogy ezek a tünetek jelentkeztek volna.
Amikor párkapcsolati szakértőként megkeresnek, gyakran el szoktam mondani, hogy a párok megismerkedésük pillanatától kezdve egymás személyiségét folyamatosan alakítják saját viselkedésük által. Tulajdonképpen egymást tanítják (ezáltal legfőképp saját magukat. Véleményem szerint ezért is az egyik legjobb önismereti út egy párkapcsolat…), így mindkét fél folyamatosan változik. Ez a tanulási folyamat lehet tudatos, vagy nagyobb részt tudattalan.
Ki tanít kit?
Egyik alkalommal egy ismerősöm arról panaszkodott, hogy mindig venni kell valamit a közértben a gyereknek, mert ha nem, akkor ordít, mint a sakál. Ugye ismerős a helyzet?
Picit értetlenül néztem, mert nem értettem:”Miért kell?”- tettem is fel a kérdést. -”Mert máskülönben nem hallgat el!”- jött a gyors válasz.
Hogy kezdődhetett ez az egész? Valószínűleg egyszer sírt a nyűgös, fáradt gyerek a boltban, és az ugyancsak fáradt anyuka mit csinált? „Nézd csak! Ha elhallgatsz, akkor Anya vesz neked egy ilyen csokit!” A gyerek kezébe adta, és az elhallgatott.
Mi is történt ebben az esetben?
A gyerek, mivel fáradt volt és sírt, az anya „megjutalmazta” a gyereket ezen viselkedésformájáért egy csokival. A kisgyerek azonnal összekötötte a boltot a sírást és a jutalmat. Következő alkalommal már tudta, hogyha sírni fog, kap megint valami finomat. A gyerek ezzel megtanulta, hogyha sír eléri a célját, az anya pedig megtanulta, hogy a gyermeke elhallgat, ha ad neki valami finomat… Szépen tanították egymást!
Nos a fenti ismerősömnek fel is tettem a költői kérdést: „Ki tanít kit? Te a gyereket, vagy a gyerek téged?”
A kérdésre csak egy döbbent arckifejezést kaptam.
Hogy mi az én válaszom? A fentebbiekből már kiderülhetett. Mind a ketten tanították egymást.
Nincs ez másképp egy házasságban, párkapcsolatban sem! Egymást tanítjuk tudattalanul is, a másik viselkedésére leadott válaszreakcióinkkal.
Az a nő, aki például az exénél hisztivel mindent elért, az az új párjánál is garantáltan megpróbálja így elérni a célját. Viszont erre a hisztire, ha az új párja teljesen másképpen (higgadtan és határozottan) reagál, mint az előző, akkor szép lassan a nő leszokik erről a viselkedésformájáról. Megváltozik magától. Valószínű más formája fog kialakulni annak, hogy elérje a célját…
És ez a lényeg!
Mindenki változik!
Ha a párunk megváltozott (akár rossz irányban is) az évek folyamán, akkor biztosak lehetünk benne, hogy mi is megváltoztunk. Elárulom, mindenki folyamatosan változik.
Hogy lehet mégis megváltoztatni a másikat, hogy leszokjon az esetlegesen a párkapcsolatukat is megmérgező szokásáról?
Válaszként Linda Dillow idézete jut erről eszembe:
“Ha egy emberrel úgy bánsz amilyen, akkor olyan is marad. Ha azonban úgy bánsz vele, mintha jobb és nagyobb volna, akkor jobbá és nagyobbá fog válni.”
Mit is jelent ez?
Azt, hogy a párunk aktuális viselkedéséhez hozzájárulunk mi is. Ha továbbra is azzal a reakciónkkal közeledünk a párunkhoz a rossz szokása miatt, mint eddig, akkor nagy valószínűséggel nem fog a párunk megváltozni. Itt lép be a tudatosság. Ameddig saját viselkedésünkön nem változtatunk tudatosan, addig a másik sem fog megváltozni. Ha úgy viselkedünk a párunkkal, mintha már megváltozott volna, és szeretettel közeledünk felé, akkor a másik félnél is bekövetkezik a változás.
Minden esetben, amikor megváltoztatjuk egy helyzetre adott válaszreakciónkat, megváltozik a körülöttünk lévő személyek viselkedése is! Amikor viszont csak a másik viselkedését akarjuk megváltoztatni, akkor majdnem mindig ellenállásba fogunk ütközni!
Tehát, ha azt szeretnénk, hogy a párunk pozitív irányban változzon meg, akkor viselkedjünk úgy vele, mint ahogy akkor tennénk, amikor már megváltozott volna. Ehhez tudatosság, szeretet, és sok türelem szükséges!
Sok sikert az önmegváltoztatáshoz, hogy a párunk is megváltozhasson!
És ha nem sikerül, vagy más párkapcsolati problémája van, keressen bátran.
Köszönöm, hogy elolvasta cikkemet, és ha tetszett kérem ossza meg ismerőseivel.
Hálás vagyok, ha a facebook oldalamat is követi, így értesülhet legújabb bejegyzéseimről is!
Szép napot!
Glant Attila
