Egyik sűrűn használt mondásom: „kétszer nem léphetsz ugyanabba a folyóba” (Epheszoszi Hérakleitosz). Vagyis minden és mindenki változik, mert „az életünkben csak a változás állandó” (ez saját, de ezt már más is megfogalmazta hasonlóan).
„Hogy állandóan boldog lehess, folyton változnod kell.” (Konfuciusz)
Mit is jelent ez párkapcsolatunk szempontjából?
Talán kezdjük egy újabb kérdéssel a választ:
Kinek ugyanaz az érdeklődési köre minden téren, mint 5, 10, 20 vagy 30 évvel ezelőtt?
Ugye, hogy nem sok ilyen ember van. Sőt! Meg merem kockáztatni, hogy nincs ilyen ember.
A helyzet az, hogy ezzel az érdeklődési kör változásával az igények is változnak.
Egy párkapcsolatban is mindkét fél változik, fejlődik. Ideális esetben mindkét fél hasonlóan.
Milyen gond lehet abból, ha eltérően fejlődik a pár két tagja?
Biztos hallottunk már hasonló kijelentéseket ismerősi körben, hogy:
„Már nincs közös témánk a férjemmel!”
„Nem érti a feleségem miről beszélek…”
„Ezt az új gondolkodásmódom teljesen idegen a páromtól!”
„Nem érdekli, amit csinálok!”
De hogy lehetséges ez?
Hisz a kapcsolatok elején olyan összhang szokott lenni a párok között, hogy órákig beszélgetnek a másik dolgairól érdeklődési köreiről. És ha nem is teszik magukévá azokat, de mindenképpen „együtt kezdenek élni” azzal! Ezt az ösztönös érdeklődésünket a másik iránt valahogy elhanyagoljuk az évek során a kapcsolatunkban, de ettől függetlenül mindkét fél tovább fejlődik. Aztán évek múltával úgy érezhetjük, hogy akivel együtt élünk, teljesen megváltozott, „már nem is érti” miről beszélünk. Aztán egy idő után meg sem próbáljuk elmondani párunknak mi is foglalkoztat minket mostanában, milyen új világnézetünk van, és ha mégis, akkor csak süket fülekre, értetlenségre talál.
Például az a feleség, aki évek hosszú során belemélyed a természetgyógyászatba, és ebbe nem vonta be a kezdetektől fogva a férjét, nem érti, hogyha elkezd mesélni természetgyógyászati dolgokról, azt miért nem érti azt, amiről beszél, és miért nem tud érdemben hozzászólni?
A válasz egyszerű! Azért, mert neki is évek kellettek, hogy eljusson arra a szintre…
Mi ebből a tanulság?
Egy párkapcsolatban, ha nem vonjuk be egymást az érdeklődési köreinkbe, akkor olyan szinten eltávolodhatunk, elfejlődhetünk egymástól, hogy az a kapcsolatunk rovására is mehet! Tulajdonképpen külön utakon kezdünk járni!
Akkor mit tegyünk?
Próbáljuk folyamatosan bevonni a párunkat valamilyen szinten abba, amit csinálunk, és mi is érdeklődjünk az ő személyes érdeklődésével kapcsolatos dolgok iránt! Így folyamatosan képben maradunk egymás dolgaival, érdeklődési körével. Ez nem azt jelenti, hogy pl. a férjnek is természetgyógyászattal kéne foglalkoznia, hanem azt, hogy folyamatosan képben marad a felesége dolgaival kapcsolatban.
Egy úton járnak!
A tanácsom a következő:
1. Őszintén érdeklődjünk (figyeljünk arra, hogy ne vallassunk!) a párunk új dolgaival kapcsolatban;
2. Hallgassuk meg figyelmesen, ne minősítsük;
3. Ezután mi is megemlíthetünk pár dolgot, ami éppen minket érdekel;
4. Fontos a rendszeresség;
5. Fogadjuk el a párunk új dolgait, segítsük abban és legyünk büszkék rá, hogy fejlődni szeretne!
Hamar meglátjuk, hogy valójában sok olyan dolgot tudhatunk meg a párunktól, ami minket is érdekelhet, arról nem is beszélve, hogy szorosabb és harmonikusabb, ezáltal boldogabb is lesz párkapcsolatunk azáltal, hogy jobban megismerjük a másikat!
Viszont, ha már nagy a távolság, akkor a folyamat egy kicsit más! De nem kell kétségbe esni, erre is van megnyugtató megoldás, amit egy későbbi bejegyzésemben teszek közzé.
Kezdjen el már ma érdeklődni a párjuk dolgai iránt!
Kívánok sok sikert a közös változáshoz!
Köszönettel veszem a megosztást, ha tetszett a bejegyzés. Lehet, hogy ismerőseinek is fontos lehet.
Szép estét!
