Ma viccoldalakat olvasgattam és megakadt a szemem az egyiken:
A jól működő kapcsolat érdekében két dolgot tehetsz:
1. Ha tévedsz, azonnal ismerd el.
2. Ha igazad van, azonnal fogd be a szád…
Egy-két viccnél már többször megjegyeztem a páromnak, hogy „Ennek tuti, hogy van valami valóságalapja!”.
Ennek a kis „viccnek” viszont hatalmas igazsága van, amin sokan csak átsiklanak. Sőt! Ez inkább nem is vicc, hanem bölcsesség!
Sok párnál vita közben megfigyelhető, hogy minden áron „nyerni” akarnak, „győztesen” akarnak kikerülni belőle. Pedig, amikor egy kapcsolatban az egyik fél „győz”, akkor mindketten veszítenek. A vesztes fél megalázva érzi magát, és befordul. Ilyenkor egy darabig nincs kedve közeledni a párjához. Ebből következik, hogy a „győztes” fél is pórul jár, hisz innentől fogva egy időre a légkör megfagy közöttük. Egyikőjük sem érzi jól magát!
Vita közben sokszor megfigyelhető az is, hogy amikor az egyik fél rájön, hogy nincs igaza, csak azért is folytatja, és ilyenkor nemegyszer témát vált, ne adj Isten előkerülnek régi sérelmek: pl. „… egyébként meg mindig szanaszét hagyod a gönceidet!”, „… mert sosem tekered vissza a fogkrémes tubus kupakját!”, „ mert a múltkor is nekem kellett hazacipelnem a cuccokat…!” stb.
Innentől fogva egy apró-cseprő dologból is hatalmas vita, majd veszekedés alakulhat ki, és már egyik fél sem emlékszik mi volt a kiinduló pont.
Felfokozott érzelmi állapotban, stresszhelyzetben, nem az észérvek dominálnak, hanem az érzelmek, és egy vitánál ez melegágya egy „jó kis” veszekedésnek!
Hogy járunk el akkor helyesen egy olyan vitánál, amikor az érzelmek is kezdenek megjelenni, és a veszekedés veszélye fenyeget?
Leírva nem bonyolult, de fokozott lelki állapotban nem egyszerű…
1. Először is vegyük észre, ha a téma érzelmeket kezd kiváltani belőlünk, vagyis figyeljük érzelmeinket!
2. Ha észrevettük, hogy valamilyen érzelmet kivált belőlünk, mondjuk ki, amit érzünk: „Engem ez a téma elszomorít…!”, „Ne haragudj, de ettől most ideges lettem!” stb.
3. Változtassunk testhelyzetünkön, csináljunk mást, mert ez csökkenti a stresszt: pl. ha eddig ültünk, álljunk fel, vagy sétáljunk. Ki is mehetünk a szobából, de ilyenkor legalább annyit mondjunk a párunknak, hogy „Mindjárt visszajövök!” és pl mosakodjunk meg, ha idegesek lettünk. Vagy pl öleljük meg a párunkat.
4. Ha nyugodtak voltunk, akkor az első 3 pontot kihagyhatjuk. Ilyenkor (is) figyeljük párunk érzelmi változásait. Ha észrevesszük, hogy a párunk lesz pl ideges, akkor mondjuk azt, hogy „Látom téged ez a téma felidegesít, majd máskor megbeszéljük!”.
5. Ha vita közben rájövünk, hogy tévedtünk, akkor mielőbb kérjünk elnézést. Ilyenkor nyugodtan mondjuk ki, hogy „Ne haragudj! Rájöttem, hogy tényleg igazad van!” és pl öleljük meg a másikat. Ezzel elkerüljük azt, hogy egy másik témát „előhúzva” folytassuk az ilyenkor már veszekedésbe torkolló „beszélgetés”. Ráadásul mindketten jobban fogják magukat érezni, és a sérelem sem marad egyik félben sem. Arról nem is beszélve, hogy a hibánk beismerése nem gyengeség, hanem erény!
6. És a vicc második pontja, hogyha igazunk van, akkor hallgatni arany! Hogy miért? Azért, mert, ha a másik pl a felfokozott érzelmi állapotban van, nem biztos, hogy meglátja az „igazságot” (itt jegyzem meg, hogy sok esetben az igazság csak nézőpont kérdése). Ilyenkor jobb „jegelni” a témát és a 4. pontot alkalmazni. Ez nem azt jelenti, hogy ráhagyjuk a másikra!
Ekkor a másik félben is leülepszik a dolog, és lehet, hogy rájön, hogy nem volt igaza. Ebben az esetben azt 5. pontot érdemes alkalmaznia, és újra átbeszélni a témát, ha kell.
Összefoglalva: beszélgetésnél, vitánál figyeljük a saját és párunk érzelmi változását (tudatosság), figyelmünket 100%-ban a párunkra összpontosítsuk (ne mással foglalkozzunk közben), ha tévedünk kérjünk bocsánatot, ha igazunk van, akkor hallgatni arany!
Sok sikert a technika alkalmazásához!
