Szeretettel köszöntöm!
Glant Attila három gyerekes családapa vagyok. Debrecenben születtem 74-ben, és mint lokálpatrióta itt is élek. Párommal 2002 eleje óta vagyunk együtt. Elmondhatom, hogy párkapcsolatunkban megéltünk már hideget és meleget. Mondhatni testközelből élhettem át sok dolgot azokból, amiket akár itt az oldalamon, vagy akár más helyen olvasható cikkeimben leírok.
Sok ismerősöm kérdezte már: „Miért kezdtél párkapcsolati problémákkal foglalkozni?”
Ahhoz hogy ezt megválaszoljam, kicsit vissza kell menni az időben.
Gyerekkori hobbimnak (díszhaltenyésztés) köszönhetően, már 8-10 évesen üzletelni kezdtem díszhalkereskedőkkel. A felnőttekkel való kereskedés olyan empátia és beleérző képességeket fejlesztett ki bennem, amiket életem során oly sok területen ki tudtam aknázni. Ez legszembetűnőbben a több évtizedes kereskedelemben eltöltött éveim alatt mutatkozott meg a leginkább. Szinte éreztem, hogy ki akar igazán vásárolni, és ki az az érdeklődő, aki később még visszajön, és ki az, aki már nem.
Ezen képességeimnek köszönhetően rendkívül gyorsan megtalálom a közös hangot mindenkivel. Az egyik beosztottam egyszer meg is jegyezte, hogy úgy irigyli tőlem, hogy bárki, akivel el kezdek beszélgetni szinte azonnal megnyílik előttem.
Barátaim, ismerőseim, kollégáim is rendszeresen kerestek meg, hogy csak beszélgessünk egy jót, sokszor azért, hogy lelki válságaikon segítsek.
Több barátom is már huszonéve javasolta, hogy béreljek egy helyet, nyissak egy irodát, ahova jöhetnének az emberek, hogy beszélgessenek velem, és segítsek lelki problémáikon. Ez a javaslat többször előkerült az életemben. Sokszor megkaptam, hogy „Neked emberekkel kéne foglalkoznod!”
A legutóbb ez a gondolat akkor került elő, amikor megszűnt a cégemnél az az osztály, ahol nemzetközi sikereket is elértem. Az egyik kineziológus ismerősömnek meséltem, hogy meg fog szűnni az osztályom, így a munkám is. Neki felvidult a tekintete, és egyből szabadkozni kezdett, hogy nem annak örül, hogy megszűnik a munkám, hanem annak, hogy végre elmondja, hogy szerinte emberekkel kellene foglalkoznom, és ez egy jó lehetőség. Éreztem, hogy ez az én utam, mivel már hónapok óta ez motoszkált a fejemben. Ő egyből azt javasolta, hogy végezzek el egy business-life coach képzést, mivel ösztönösen ‘kócsingolok’. Azt sem tudtam, hogy ez mit jelent…
Keresni is kezdtem, hogy hol tanulhatnám ezt, amikor az egyik közösségi portálon véletlenül „szembejött velem” egy párkapcsolati coach képzés hirdetése. Mivel ebben a témában mondhatni már volt tapasztalatom, és már viszonylag sokat olvastam a témában, belevágtam…
Mindig is foglalkoztatott az, hogy lehet az, hogy bármerre nézünk a környezetünkben, mindenütt párkapcsolati válságokat látunk. Elhidegülnek, eltávolodnak egymástól a párok. Évek után már csak mint lakótársak élnek egymás mellett, megcsalják egymást, elválnak. Párom sokszor mondogatta is azt, hogy „Már kezdem szégyellni magamat az ismerőseink előtt, hogy mi milyen jól megvagyunk…!”
Az első párkapcsolati problémákat,- mint olyan sokan,- már kis gyerek koromban megfigyelhettem, amikor néha szüleim vitatkoztak, vagy ne adj Isten veszekedtek. A bátyám ilyenkor elvonult, a húgom pedig sírt. Én pedig furcsa mód érdeklődéssel figyeltem őket, ami nem mondható egy 6-12 éves gyereknél természetesnek… Néha-néha éles meglátásaimmal közbeszóltam, amivel ledöbbentettem szüleimet.
Párkapcsolatok terén anyai nagyszüleim voltak a példaképeim, akik 64 évet éltek együtt szeretetben. Számomra ők voltak az élő bizonyítékai annak, hogy igenis lehet egy életen át szeretetben együtt lenni párunkkal. Ha tehetném, annyi mindent megkérdeznék a mostani fejemmel tőlük, de sajnos már nem tehetem.
Azok, akik azt hiszik, hogy hosszú távú jó párkapcsolatokat a rövid és rosszaktól az különbözteti meg, hogy a jóban nincsenek mélypontok, nehézségek, problémák, azok tévednek. Vannak! De van tehetségük, tudásuk a problémák megoldásában is!
Nagyszüleim példájából is most már tudom, hogy lehet ennyi időt leélni egymással szeretetben. Kutatásaim, megfigyeléseim, tanulmányaim pedig hozzájárultak ahhoz, hogy tudatosodjanak bennem a megszerzett és ösztönös tudásanyagok. Ez segített megérteni, hogy a mi kapcsolatunkban is mi miért ment jól, és mi miért ment rosszul.
Amikor párkapcsolati szakérőként, házassági tanácsadóként pároknak segítek, akkor is az elsődleges célom, hogy belőlük építkezve, a meglévő tudásuk, és újak „hozzáadásával”, tudatosításával, hozzájáruljak a kapcsolatuk egyensúlyának megteremtésében, így hozzájárulva a boldogságukhoz.
Véleményem szerint tudatosság nélkül nincs egészséges lelki egyensúly, egyensúly nélkül nincs boldogság!
Szeretnék minél több boldogabb párkapcsolat megteremtéséhez hozzájárulni.
Hiszem, hogy nincs olyan kapcsolat, ahol nincs megoldás.
Ha önnek is segítség kell, mert nehézségek adódtak párkapcsolatában, nyugodtan forduljon hozzám bizalommal!
Üdvözlettel
Glant Attila
