Avagy létezik-e a nagy Ő?
Biztos többen is hallották már ismerősöktől, hogy:
-
„Várom az igazit!”,
-
„Biztos megtalálom az igazit!”,
-
„Létezik a nagy Ő!”
-
vagy hasonlót.
Egyesek ezek közül megismerkednek valakivel, akiről azt gondolják, hogy az „Igazi!”, és ezt hangoztatják is, vagy ki is rakják magukat a közösségi oldalakra is, hogy mindenki lássa milyen boldogok.
Aztán szép lassan el-elmaradnak ezen posztok, és már nem is hangoztatják ezt barátaiknak, ismerőseiknek. Rosszabb esetben pedig fülünkbe jut, hogy már nincsenek együtt. Sokszor ezen emberek újra keresni kezdik a nagy Őt, és várják az igazit.
Ők azok az emberek, akik sokszor újra és újra csalódnak az „igaziban”.
De miért van ez?
Ahogy a mesében…
Nos! Véleményem szerint nem létezik az igazi, a nagy Ő! Legalábbis nem abban a formában, ahogy azt sokan elképzelik.
Sokunk azokon a meséken, történeteken, hollywoodi filmeken nőttünk fel, ahol a történet happy end-del végződött, avagy a „Boldogan éltek, míg meg nem haltak!” mondattal, ahogy erről az egyik portálon is írok. Nos, ez hamis illúzióba ringatja az embereket, és arra gondolnak, ha megtalálják a mesebeli hercegüket, vagy királylányukat, az igazit, a nagy Őt, akkor boldogan élnek, míg meg nem halnak. Ezért a boldogságért semmi mást nem kell tenni, „csak” meg kell találni az igazit!
És itt van a bibi! Lehet, hogy az ilyen ember megtalálja a szerelmet, és ideig-óráig „magától” is működik (bár ez nem igaz) a kapcsolatuk. Sőt még boldog is a pár ezen időszakban. Aztán egyszer csak valami elromlik, és már semmi nem az ami az elején volt…
Rádöbben az illető, hogy mégsem a párja volt a nagybetűs IGAZI!
Mi lehetett a baj? Mégsem az igazi volt az illető?
Az, hogy munka nélkül ez nem lehetséges!
Az az igazság, hogy véleményem szerint nem létezik az igazi, a nagy Ő ebben a formában. Azoknál a pároknál, akiknél tartós, hosszú távú a kapcsolatban élnek kiegyensúlyozottan és boldogan, többük azt mondják, hogy „Szerencsések vagyunk, mert megtaláltuk egymásban az igazit!”. Viszont azt is mindig el szokták mondani, hogy a kapcsolatukért nap, mint nap tenni szoktak. Ez a mindennapi kapcsolatukért folytatott munka az, ami boldoggá és szeretetteljessé teszi a kapcsolatukat. Ők ösztönösen (vagy tudatosan) tenni akarnak a párjukért, és ráadásul a megfelelő módon. Pont úgy fejezik ki a szeretetüket, amiből a párjuk szeretve érzik magukat. Mert szeretni is tudni kell, ahogy erről az egyik cikkemben is írok (itt olvasható). Ezeknél a boldog pároknál sem mindig fenékig tejfel a kapcsolatuk, náluk is vannak problémák, konfliktusok, amiket rendszeresen kezelnek. Ezen konfliktusok viták kezelése is megkülönbözteti ezen párokat a boldogtalan kapcsolatban élőktől (erről pedig itt is olvashat tőlem).
Mit is jelent mindez? Azt, hogy…
… nem találhatjuk meg az igazit!
Mi tehetjük nagybetűs IGAZIVÁ a párunkat, hogy ő lehessen a nagy Ő számunkra, és a párunk tehet minket az igazivá saját maga számára! A mindennapi aktív munka a kapcsolatunkért az, amitől azzá válhatunk egymás számára.
Nem fogjuk megtalálni senkiben a tökéletest, az igazit. Viszont találhatunk olyat, aki hasonló életfelfogással és értékrenddel rendelkezik, és dolgozhatunk együtt a kapcsolatunkon azért, hogy az igazivá tegyük egymást egymás számára.
Mivel folyamatosan változunk, ez az életen át tartó mindennapi munka elengedhetetlen egy kiegyensúlyozott és boldog párkapcsolat fenntartásához.
Azt kívánom mindenkinek, hogy találja meg azt a személyt, akivel érdemes egy életen át együtt dolgozni! Akinek pedig már van párja, és nem érzi igazinak őt, annak azt üzenem, hogy sosem késő elkezdeni tanulni, és együtt dolgozni egy boldogabb párkapcsolatért!
Ha pedig valakinek segítség kell, írjon bátran!
Szép napot!
Glant Attila
