A kapcsolatok egyik alappillére szerintem a beszélgetés (ma annyira divatos szóval élve a kommunikáció)!
„A házasság egy olyan oázis, amelyet a beszélgetés patakja éltet.”
Paeli Suutari
Salvador Dali: Oasis
Emlékszem, mikor a mostani párommal elsőnek találkoztam (lassan 14 éve). Olyan gyorsan egy hullámhosszra kerültünk, hogy szinte egy szempillantás alatt elrepült az a közel hat óra, amit együtt töltöttünk beszélgetéssel.
Egy kibontakozó kapcsolatban másnál sincs ez másképpen. Hatalmas étvággyal falják egymás szavát, gondolatait. Igény van rá!
Az egymással való kommunikációs igényünk megélése is hozzájárul a saját magunk, ezáltal a párunkkal való egyensúly megteremtésében.
Emlékezzünk vissza, hogy kapcsolatunk hajnalán, hogy is beszélgettünk a másikkal?!
Ott voltunk mellette és hagytuk, hogy ha mondandója volt, akkor elmondhassa, és figyelmünket ekkor 100%-ban rá irányítottuk. De a párunk sem tett másként, mellettünk volt, ránk figyelt!
Sok megromlott kapcsolatban hallható panaszok: „…a férjem nem figyel rám!”, „…már alig beszélünk egymással!”, „…úgysem mond semmi újat!”. Ekkorra a párok már eltávolodnak egymástól. Érzik a felek, hogy valami hiányzik az életükből, de nem tudatosodik bennük, hogy részben mi is az.
Mit tegyünk, ha az évek során valahogy ellaposodott a kapcsolatunk, és már nem beszélgetünk úgy egymással, mint régen?
Mit tegyünk, ha a másik már nem figyel ránk, mikor valamit el szeretnénk mondani, inkább a TV-t nézi, vagy épp a számítógépet bámulja?
Kövesse tovább az oldalamat és erre is megkapja a megnyugtató válaszokat!
