Fogyasztói párkapcsolatok

„Nem hiszek már igazán a 21. századi párkapcsolatokban!”

Egyik ismerősömmel arról beszélgettünk, hogy manapság nagyon sok párkapcsolat milyen tiszavirág életű.

Elmondta, hogy nem hisz már a 21. századi hagyományos értelembe vett párkapcsolatokban, nehéz létjogosultságot találni benne.

Arra a kérdésemre, hogy vajon miért nem működnek a mostani párkapcsolatok, azt válaszolta, hogy véleménye szerint nem dolgoznak rajta. Alighogy megismerkednek, és jön valami probléma, nehézség, melynek megoldását hamar fel is adják, és jöhet a következő partner… Megjegyezte, hogy sajnos az ő kapcsolatai is ilyenek, csak észre sem veszi.

Ez a jelenség sajnos nem csak a fiataloknál figyelhető meg, de a 30-as 40-es éveikben járó pároknál is.

De mi rejtőzhet eme párkapcsolati viselkedésforma mögött?

A párterápiákon el szoktam mondani, hogy egy párkapcsolat nem működik magától, azt működtetni kell, „dolgozni kell rajta” (, ahogy az ismerősöm is megjegyezte).

Hatalmas energiákat mozgatnak meg az emberek azért, hogy megszerezzenek valakit, akit a társuknak mondhatnak majd:

    • lesik a kiszemeltük minden kívánságát, és próbálják teljesíteni is azt,

    • próbálják a szebbik oldalukat mutatni a másiknak, ami hosszú távon nem fenntartható, ha az nagyon ellentétes a saját személyiségével,

    • sokat adnak magukra…

Tehát a „párok” többsége időt és energiát, vagyis munkát fektet a kapcsolatuk létrehozásába, illetve annak fenntartásába, általában egészen a rózsaszín köd elmúlásáig. Aztán ezen köd feloszlása után jönnek a gondok. Kezdik a párok meglátni a másik fél valós személyiségét, ami esetleg már nem olyan szimpatikus, esetleg zavaró. Ahogy egyre több gondot látnak meg, egyre kevesebb munkát fektetnek a kapcsolatukba.

Párkapcsolat kialakítás, avagy házépítés

Ez körülbelül ahhoz lenne hasonlatos, amikor egy ember házat akar építeni. Itt is hatalmas energiákat kell belefektetni, főleg, ha ő maga akarja levezényelni az egészet. Aztán hatalmas munka, pénz és energia árán felépül a ház, és beköltözik a jól megérdemelt otthonba.

És ezután…?

És ezután csak élne a házban:

  • Főzne, enne, inna a konyhában, de sosem mosogatna el.

  • Bejárna a lakásba koszos cipőben de sosem takarítana fel maga után.

  • A por csak gyűlne a szekrényeken, a sarokban és a szőnyegeken, de sosem törölné le a bútorokat, porszívózná ki a szőnyegeket.

  • A szennyes ruhák meg csak gyűlnének, mert sosem mosna ki semmit.

  • Aztán a falak is egyre koszosabbak lennének, a cserép elmozdulna, befolyna a víz, a kerítés kezdene elkorhadni stb., és nem újítaná fel a házat.

  • Ráadásul rá is jönne arra, hogy ez a ház így nem is felel meg neki, mert nem ismerve a saját igényeit, „csak úgy” felépítette a házát ahogy sikerült…

Biztos vagyok benne, hogy egy idő után nagyon rosszul érezné magát benne ez az ember.

És mit tenne? Ha ugyanazt a forgatókönyvet követi, amit a fent említett párok, akiknek kapcsolatuk első pár éve után új kapcsolat után néznek, akkor egyszerűen kiköltözne az otthonából, és máris új lakást építene!

Mindenki tudja, de kevesen teszik!?

Mi? Most gondolhatná a kedves olvasó, hogy „ez mekkora baromság (már elnézést a szóért), egy épelméjű ember nem fektetne ennyi pénzt, időt, energiát egy új lakás felépítésébe, hogy aztán eldobja azt, és újat építsen!. Mindenki rendben tarthatná a házát, és időnként kitakaríthatná a lakását, nem hagyná tönkremenni! Vagy ha már baj van, hívna egy karbantartót, vagy egy takarító céget… De még ennyi esze sincs?”

És milyen igaza van a kedves olvasónknak!

Ugyanezt teszik sokan a saját kapcsolataikkal:

  • Önismereti hiányosságaik miatt nincs fogalmuk róla, hogy milyen párra is van szükségük, csak vágyaik vannak, amik ritkán vannak köszönő viszonyban egymással (erről hamarosan itt olvashat részletesebben).

  • Sok energiát, időt és pénzt nem sajnálva „felépítik a házukat, majd beköltöznek”, vagyis energiát nem sajnálva udvarolnak, majd kialakítanak egy párkapcsolatot. Jobb esetben szerelmit kapcsolatot.

  • Aztán „élnek a házban”, vagyis élik a párok a mindennapjaikat.

  • És sosem „takarítják a lakást”, vagy csak ímmel-ámmal. Vagyis egyre kevesebb energiát fektetnek a kapcsolatukba, sok esetben semmit. Nem tesznek nap mint nap a kapcsolatukért ugyanúgy, mint az elején.

  • Miután pedig már „bokáig járnak a szennyben”, és nem érzik magukat jól a másikkal, akkor kilépnek a kapcsolatukból, és egy „új lakásba” költöznek. Mert ugye „annyi eszük sincs”, hogy segítséget hívjanak, ha már baj van..?

Nos minderre mondhatjuk azt, hogy ez a 21. századi fogyasztói társadalom hozadéka, ami igaz is valamilyen szinten. Hisz, ha tönkremegy egy háztartási gépünk, jó esettel veszünk egy másikat, és csak ritkán javítjuk meg (mert nem akarunk időt és pénzt belefektetni a javításba).

Sokszor szokták nekem azt mondani, hogy:

  • „…még fiatal vagyok!”

  • „..keresem az igazit!”

  • „..előbb-utóbb összejön!”

Az a helyzet, hogy valamiért az emberek többsége meg akarja úszni a lakástakarítást. Ez viszont azzal jár, hogy amint elmúlik a szerelemhormon (feniletilaminnal, rövidítve PEA) hatása, vagyis a rózsaszín köd, amikor jönnének a feladatok a kapcsolat fenntartásában (takarítás, karbantartás), azokat nincs is esélyük megtanulni, mert szakítanak. Ez pedig azzal jár, hogy ez a viselkedésforma az ember részévé válhat, és a következő kapcsolatban ugyanúgy fel fogja adni a párkapcsolatát.

Az igazság az, hogy minél több rövid (3 évnél rövidebb) kapcsolata van az embernek, egyre kisebb az esélye annak, hogy hosszú távú kapcsolatot tudjon kialakítani. Pont úgy van ez, mint amikor valaki mindig másik háztartási gépet vesz, ha az elromlik. A későbbiekben eszébe sem fog jutni, hogy esetleg megjavíttassa azt.

És ami nagyon fájdalmas, hogy ezen emberek túlnyomó többsége tartós párkapcsolatot szeretne, de nincs meg sem a tapasztalata, sem a tudása annak, hogy ezt hogy tudná megvalósítani.

A párkapcsolatunk pont úgy válik élhetetlenné, ha nem teszünk érte minden nap, mint az a ház, amit sosem takarítanak és tartanak karban! A végén már csak a romjai maradnak...

De akkor mi a megoldás azoknak, akik hosszú távú párkapcsolatot szeretnének kialakítani?

  • Először is az önismeret, ami nagyon fontos. Fel kell térképeznünk magunkat, mi az amire szükségünk van, és mi az amire csak vágyunk.

  • Másodszor pedig a tudatosság, aminek az alapja a tanulás! Meg kell tanulnunk, hogy hogyan is működnek a párkapcsolatok, mik tartják szinten vagy mik tudnak javítani rajta, vagy mik azok az okok, amik ronthatnak rajta.

  • Ha pedig már párkapcsolatban élünk, és érezzük, hogy „egyre nagyobb koszban járunk a lakásunkban”, akkor ne szégyelljünk segítséget kérni mielőbb egy párkapcsolati szakértőtől, aki megtanítja, miképpen fogjuk tudni „kitakarítani otthonunkat”, hogy újra boldogak lehessünk benne!

A párkapcsolatunk pont úgy válik élhetetlenné, ha nem teszünk érte minden nap, mint az a ház, amit sosem takarítanak és tartanak karban! A végén már csak a romjai maradnak…

Jó „takarítást”, és „házkarbantartást” kívánok mindenkinek!

Szép napot!

Glant Attila

Párkapcsolati szakértő

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.